Gyerekként mindannyian játszunk különféle szerepjátékokat: van aki még magában is, de az iskolában, a barátokkal biztosan játszunk mindannyian olyanokat, hogy egy bizonyos szerepkört betöltünk, és azon belül próbáljuk megvalósítani az akkori elképzeléseinket az adott játékban. Nekem a kedvenc időtöltésem volt, hogy elképzeltem magamat felnőttként, különböző munkakörökben. Szerintem normális is, hogy egy gyerek eljátszik az ilyen jellegű gondolatokkal, hiszen később könnyebb lesz irányt választania, ha már van egy elképzelése arról, hogy mihez van kedve.

Sokáig ügyvéd, vagy könyvelő akartam lenni. A fejemben a könyvelés illetve a jog két olyan terület volt, mely igazán felelősségteljes és izgalmas jövőt ígér. Szerettem volna megbízható könyvelő lenni, aki felelősséget vállal a munkájáért, és aki kosztümben sétál az ügyfelek mellett, akik befolyásos üzletemberek. Később letettem erről, és teljesen más irányba haladtam, rájöttem, hogy utálom a matekot, és semmi kedvem egy életen át nyögni… de akkoriban minden gondolatom ekörül forgott.

Amikor a Sims-szel játszottam, akkor is mindig könyvelőnek képzeltem a karakteremet, és akkor ez a játék csak tovább növelte bennem a vágyat, hogy egyszer én is megtanuljak könyvelni. Felépítettem a gyönyörű házamat, és benne külön dolgozószobát ahol a home office -volt (akkor még nem tudtam, hogy ezt így hívják). A férfiakat meg folyton folyvást kivágtam a lakásból…