Új minisorozat hódít az HBO-n!

Krimi, thriller – nehéz a kategorizáció, hiszen mindannyiunknak mások a határai, így mindenkinek más az, ami már kiakasztja őket, illetve ami még épp nem, lehet, hogy vannak akik horrornak tartanák az Éles tárgyakat. Számomra az egy krimi lett a végére, bár beismerem az elején majdnem abbahagytam a nézését, mert azt hittem, hogy valami sokkal durvábbra kell számítani a leírások alapján. 

Természetesen – azonban – ahogy lenni szokott, nem hagyott nyugodni a tudat, hogy sose fogom megtudni, hogy ki a gyilkos, mivel abbahagytam a sorozatot első körben. Szóval úgy döntöttem, hogy utánaolvasok részletesebben a sorozatnak. A legtöbb helyen “misztikus” thrillernek tüntetik fel a műsort, és magam részéről ez az a kategória, ami már túllép a tűrésküszöbömön. Magam részéről az olyan krimiket, amik kissé hajlanak a lélektani irányba, azaz thrillesednek, még szeretem. Bár nyilván nem a brutális gyilkosságok miatt nézem ezeket, hanem inkább az izgalom, a nyomozás mikéntje miatt, hogy valami pluszt megértsek. De jobban szeretem, amikor földi módon, azaz a földi realitások határain belül értelmezhetőek a cselekmények, és ha nincs mindenféle okkult, természetfeletti erő a háttérben. Ezek számomra már ijesztőbbek. Hosszas utánaolvasás után meggyőződtem róla, hogy a sorozatban ilyen nincsen, ezért adtam még egy esélyt neki.

Az Éles tárgyakban egy lelkileg sérült, alkoholista újságírónő áll a középpontban, Camille, akit Amy Adams alakít. A főhősnő visszatér szülővárosába, az USA egy déli államába, ahol még jól láthatóak a korábbi, gyarmati körülmények utolsó nyomai, hatalmas birtokok, előkelő vidéki emberek, akik a hajdani földbirtokosokra emlékeztetnek. Előkelőség, mézes-mázos stílus fedi el a belülről rothadó közösséget, ahol a fiatalság hedonista züllése évtizedek óta tart, és ahol a társadalmi különbségek okozta feszültségeket szinte hasítani lehet a levegőben, a lakók egyetlen öröme pedig nem más, mint az, hogy képmutató életüket fenntartva folyamatosan egymást tárgyalják ki, a pletykákat és a botrányokat terjesztve, a valós problémákat pedig elfedve.

Camille gyermekkorát tragédiák  sorozata tarkította: első körben szülei válása, mely talán nem viselte volna meg annyira, ha anyja szerette volna gyerekként, de nem így volt. Camille ugyanis olyan gyerek volt, aki önálló gondolatokkal rendelkezett egész kicsi korától kezdve, így nem engedett a manipulációnak, átlátott a szitán. Ettől függetlenül sérülékeny volt, és vágyott volna a szeretetre, de természete miatt anyja megbélyegezte, és ellökte magától, sose szerette, viszont tőle merőben eltérő kishúgát bálványozta. Camille-hoz is közel állt a húga, de őt is elvesztette, mikor a kislány különösen fiatal korban tragikusan meghalt egy betegségben. Camille és a család sose tudta ezt feldolgozni, ráadásul Camille épp ott volt húga mellett, amikor az meghalt. Később is számos nehézség érte a lányt, erőszakos cselekmények, halálközeli élmények – ezeknek hatására elkezdi produkálni azt a fajta viselkedést, amit manapság csak “self-harm”-nak neveznek, azaz a saját benső vívódásai során a testét bünteti, tulajdonképpen vagdossa magát és iszik – azaz szó szerint alkoholista lesz. Ezután bevonul egy intézetbe, ahol megpróbálja kezeltetni magát, de sikertelenül végződik ez is, itt is megrázkódtatás éri.

Míg végül eljutott arra a pontra, hogy menekülni akarjon a képmutató, rettenetes városból. Vissza se nézett volna, ha évekkel később nem kap hírt, hogy a városban brutális gyilkosságok és eltűnések történetek. Főnöke – aki egyben legjobb barátja is-, elküldi, hogy nyomozó riporterként kutasson az ügyben. Bár a főnök titkolt szándéka az, hogy Camille szembenézzen a “démonaival” és meggyógyuljon lelkileg. A lány nagy elhivatottsággal végzi a munkáját, bár sokszor eszébe jut, hogy távoznia kellene, mert minél több időt tölt a városban, annál komolyabb nehézséget jelent számára szembenézni a múltjával. A történet végére majdnem áldozatul is esik annak, hogy a múlt jelen problémái mellett rá kell jönnie arra, hogy a múltban is vannak megoldatlan rejtélyek.

A történet 18 karikás, elsősorban a város lakóinak kicsapongó élete, illetve a gyilkosságok brutalitása miatt, valamint azok miatt a problémák miatt, amivel Camille nap mint nap megküzd. Viszont a sorozat pozitívuma, hogy olyan lelki problémákat dolgoz fel, melyek valós gondot okoznak sok embernek manapság. Személy szerint több olyan ismerősöm is volt, akik különféle módokon büntették saját testüket: bűntudat, undor, esetleg elvetettség miatt. Ezek olyan valós problémák, melyekkel csak manapság kezdtek el foglalkozni a szakemberek, korábban sokszor elrendezték annyival, hogy az illető őrült, ma már inkább a kiváltó okokat keresik. Egyéb pszichés problémákra is fény kerül a sorozat során, melyeket korábban nem igen tárgyaltak ilyen részletességgel más sorozatokban.

 

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.